Berlin látnivalói

Figyelem!
A képekre kattintva további információkat találsz az adott látnivalóról, a lap alján a listanézetet pedig térképnézet váltja fel.

 

Anhalter Bahnhof

A Potsdamer Platz-tól tíz perc sétára találod Berlin egykor nyüzsgő vasútállomásának sajátos hagyatékát. Az Anhalter Bahnhof száz éven át volt fontos helyszíne a város vasúti életének, a világháború idején pedig nagy erővel folyt itt a berlini zsidóság deportálása. 1943 novemberében bombatámadásokban komolyan megsérült. A háború után még használták a romos pályaudvart egy ideig, majd 1960-ra elbontották, kivéve az egykori északi bejáratát, amit meghagytak emlékül.

A Vilmos császár emléktemplomhoz hasonlóan konzervált rom egy sajátos látnivaló. Önmagában érdekes a megmaradt homlokzat, de ha erre jársz, az egykori pályaudvar helyén találsz egy focipályát és egy koncertközpontot is. Azok mögött pedig áll egy kis, elvadult park, ahol még az egykori peronok maradványait is láthatod.

 

Állatkert

A Tiergarten központi park délnyugati csücskében találod Németország leghíresebb állatkertjét. A Berlini Állatkert 1500 különböző faj több mint húszezer állatának otthona, a legjobb úti cél a városban, ha unod a történelmi látnivalókat. Bár korábbi világhírű lakói, Knut, a jegesmedve, valamint Bao Bao és Yan Yan óriáspandák az utóbbi években mind elpusztultak, rengeteg érdekes és ritka állat él itt.

Találkozhatsz Fatouval, a világ legidősebb gorillájával, de vannak sarki farkasok, Dél-afrikai medvefókák, gyűrűsfarkú mongúzok, luzoni szarvascsőrű és más, európai állatkertekben ritkán látható faj. Az állatok legtöbbjét etetés közben is megnézheted, itt találod előre az időpontokat. Az állatkert önmagában egy tartalmas program sok sétával, de ha nem elég, a szomszédjában találsz egy óriási akvárium-komplexumot, az Aquarium Berlint.

 

Berlini dóm

Az amúgy is népszerű Múzeum-szigeten találod Berlin egyik leghíresebb építményét, a dómot. Az olasz reneszánsz és barokk stílusban épült evangélikus katedrális 1905 óta áll Spree folyó partján. A második világháború alatt komoly sérüléseket szenvedett, kupolája közepét konkrétan kirobbantotta egy bomba alatt, de a kilencvenes években kapott egy komolyabb restaurálást, és azóta látogatható.

Bent egy óriási zongora, aranyozott díszítések, mozaikok és szobrok várnak, de ha sajnálod a héteurós belépőt, nyugtasson a tudat, hogy a 98 méter magas kupola kintről is szép látvány. Mondjuk a szomszédos Lustgartenből, egy pokrócról – sok berlini élvezi így.

 

Berlini fal emlékmű

Bár az eredeti fal megmaradt szakaszait máshol is megnézheted, de a Bernauer Strasse melletti 60 méteres szakasznál azt is láthatod, milyen volt ez, mikor még határként funkcionált. A fal döntése után tíz évvel csináltak ebből a rövid északi szakaszból bemutatóközpontot őrtoronnyal és homokos ellenőrzősávval. A fal mellől ebből nem sokat látsz, de az út túl felén áll egy dokumentációs központ, és annak egy öt emelet magas kilátója, ahonnan már látod, milyen lehetett egykor a határsáv látványa a berlini lakóépületek tetejéről.

A dokumentációs központ szerény tárlata olyan alap kérdésekkel foglalkozik, hogy mi vezetett a fal építéséhez vagy, hogy miért maradtak fenn egyes szakaszok 1989 után is. Ha a berlini falról olvasnál, itt találsz további infókat.

 

Brandenburgi kapu

Ami Rómának a Colosseum, Párizsnak az Eiffel-torony az Berlinnek a Brandenburgi kapu. A város legismertebb látnivalójáról van szó, amely nem csak az útikönyvek borítóinak alapszereplője, de a német 10, 20 és 50 centes euróérmék hátoldalára is ez került. A Tiergarten keleti oldalán található kapu helyén már az 1700-as évek elején vámfal állt, ezt váltotta az évszázad végén a ma is itt álló homokkő kapu, amely az athéni Akropolisz kapuépületének (Propülaia) mintájára készült.

A második világháború alatt komoly sérüléseket szenvedett, oldalépületei megsemmisültek, és a tetején álló quadriga szobrot is szétlőtték. Csak 1957-re állították helyre a teljes kaput, de ezután sem volt jó sora: a fal felépítésekor a lezárt zóna közepére került, így egészen 1989-ig csak a határőrök közelíthették meg. A város újraegyesülésének szimbolikus eseménye volt, amikor ’89 december 22-én, százezres ünneplő tömeg jelenlétekor újra megnyitották. Azóta nagy itt a nyüzsgés. Autóforgalom továbbra sem haladhat alatta, így turisták ezrei járnak rajta ki-be minden nap.

 

Charlottenburgi kastély

A város nyugati szélén találod a Charlottenburgi kastélyt, amit még I. Frigyes építtetett felesége, Sophie Charlotte nyári rezidenciájának az 1600-as évek végén azzal a nem titkolt céllal, hogy megszülessen Berlin saját Versailles-i kastélya. A következő kétszáz évben időnként új szárnyakkal bővült a barokk palotaépület, amiben a különféle hivalkodó termeken túl helyet kapott például az Ótörténeti Múzeum. Itt Trója felfedezőjének, Heinrich Schliemannak trójai gyűjteményét találod.

Ha besokalsz a hivalkodó giccstengertől, tégy egy nagy sétát a kastély óriási kertjében. A francia és az angol kerttervezés stílusjegyeit ötvöző park északi fele különösen ajánlott. Itt már kevésbé steril a környezet: szuper sétákat tehetsz a Spree-folyó-menti ösvényein vagy mélyen, a saját tava körül.

 

Checkpoint Charlie

Ma már csak egy bódé jelzi az egykor a szovjet és az amerikai szektor határán működő átkelőt. A fal évei alatt csak a világútlevéllel bíró külföldiek, valamint az NDK és az NSZK illetékes funkcionáriusai kellhettek át itt. Nevét az amerikaiak adták, akik szándékosan Checkpointnak, azaz ellenőrzőpontnak nevezték el, utalva rá, hogy a berlini belső határt nem fogadták el törvényes államhatárnak. A Charlie pedig a C betűből ered, amivel a szövetségesek a harmadik határátkelőjüket jelölték.

Bár az 1945 és 1990 között itt működő átkelő eredeti építményei javát a várostól délre található Alliierten Museum őrzi, több nyomát megtalálod itt. Áll itt például egy újjáépített fehér bódé, egy egykori ellenőrzőépület mása, valamint annak az egykori táblának a mása, amely az amerikai térség végét jelezve négy nyelven üzente: Ön elhagyja az amerikai térséget. Itt találod továbbá a Haus am Checkpoint Charlie nevű múzeumot, ahol nem csak a Checkpoint Charlie-ról, de a berlini fal sikeres és sikertelen szökéseiről láthatsz kiállításokat.

 

Gendarmenmarkt

Nem kérdés, Berlin legszebb tere a Gendarmenmarkt. Sehol máshol a városban nem találsz egy helyen ennyi ilyen jelentős és ilyen jól újjáépített történelmi épületet. A tér még az 1600 évek végén alakult ki piacként, akkoriban kapta nevét a Gens d’ Armes nevű, ide telepített csendőrezred után. Az 1700-as évek elején épült ide a Német dóm és a Francia dóm, majd száz évvel később legmeghatározóbb épülete, a Konzerthaus.

A tér minden négyzetméteréről ömlik a kultúra. Itt áll a német költő, Friedrich Schiller szobra, másrészt a teret borító térkövekbe vésve nagy német művészektől, íróktól származó idézeteket találsz. A Gendarmenmarkton rendszeresek a szabadtéri kulturális események, koncertek, emellett minden évben itt tartják Berlin legnagyobb karácsonyi vásárát.

 

Győzelmi oszlop

A Tiergartenben, egy csomópont közepén áll bő százötven éve a Siegessaule, azaz a Győzelmi oszlop. Az idevezető utak látképét eluraló oszlopot még az 1860-as években emelték a porosz hadsereg Dánia felett aratott győzelme emlékéül. A tetején álló nyolcméteres, arannyal bevont szobor neve Kétszárnyú Győzelem, de a berliniek csak Arany Elzának nevezik. Ezt későbbi, az osztrákok és a franciák elleni háborúk sikerére emelték.

A Győzelmi oszlop nem csak egy statikus történelmi látnivaló, de kiváló kilátó is egyben. 285 lépcső vezet a tetejére, a szobor lábánál található kilátóra. Igaz, csak áprilistól októberig látogatható, de ha akkor jársz a városban, érdemes felmásznod rá. Odafentről belátod az egész parkot, sőt, még a Rechstagig és a Brandenburgi kapuig ellátsz róla.

 

Holocaust-Mahnmal

A Brandenburgi kapu közelében, az Eberstrasse szomszédságában terül el ez az óriási emlékmű. A 19 ezer négyzetméteres alkotás a zsidó holokauszt emlékére született, 2711 különböző méretű betontömb alkotja. A nyers, homogén szürke tömbök magassága a 20 centimétertől a 4,7 méterig terjed, ez a változó magasságú szobortenger adja az amúgy rácsosan elrendezett emlékmű labirintusos hangulatát.

Az emlékmű tömbjei közé szabad a bejárás, de egy ilyen séta alatt még aligha tudsz meg bármit a huszadik század szégyenteljes népirtásáról. Az emlékmű délkeleti sarkában viszont találsz egy ingyenes látogatóközpontot, ahol sokat megtudhatsz a zsidó holokausztról.

 

Múzeum-sziget

Még a Porosz Királyság idején épültek az első múzeumok a város közepén, a Spree folyón található szigetre, amely hamar a művészettörténet berlini központja lett. A Múzeum-szigetként ismert szigeten öt múzeum áll: az Altes Museum, a Neues Museum, a Régi Nemzeti Galéria, a Bode Museum és a Pergamonmuseum. Ezek mellett itt találod továbbá a Berlini dómot és mellette a Lustgartenként ismert, első osztályú piknikező parkot.

Ha a rengeteg gazdag tárlat nem vonz, de kedveled a klasszicista vagy a neobarokk építészetet, járj egyet a szigeten vagy nézd meg hajóról, a Spree vízéről a szép múzeumépületeket. Egyébiránt sok jó múzeumot találsz a szigeten kívül is, a városnak több mint 180 múzeuma van. Erről bővebben a Berlin múzeumai lapon olvashatsz.

 

Potsdamer Platz

A két világháború közti időszakban ez a ma felhőkarcolókkal szegélyezett tér volt Berlin közösségi életének központja. A tömegközlekedési csomópont tele volt bárokkal, kávézókkal és mozikkal, ám mint szórakozónegyed, nem élte túl a második világháborút. A szövetségesek 1943-as bombázásában teljesen megsemmisült a környék és máig nem nyerte vissza egykori fényét.

Mint olyan terület, amely a brit, az amerikai és a szovjet szektorok között helyezkedett el, a fal építése után teljesen eltűnt a térről az élet. A fal ledöntése után aztán, ötven év csendet követően újra elindult a központtá válás útján. A kilencvenes években óriási építési projekttel igyekeztek feltámasztani a közösségi életet itt. Ekkor épültek berlini mércével óriási felhőkarcolói, bevásárló- és szórakoztató központjai, és az olyan modern építészeti látnivalók, mint például a Sony Center. Bár a háború előtti idők nyüzsgését még nem sikerült újrateremteni, a rengeteg beruházásnak hála a turistákat és a helyieket is egyre inkább vonzza a tér, amely ma egy darabka Manhattan Berlinben.

 

Reichstag

A Brandenburgi kapuhoz közel, a Tiergarten szomszédságában áll Berlin történelmének egyik legfontosabb épülete, a Reichstag. Az 1800-as évek végén épült, mint a törvényhozás otthona. 1918-ban itt kiáltották a Weimari Köztársaságot, amely fennállása alatt továbbra is parlamentként működött. 1933 februárjában, egy hónappal Adolf Hitler hatalomra kerülése után gyanús körülmények között leégett. A nácik a kommunistákat vádolták a gyújtogatással, és az így kialakult közhangulat sokat segített nekik a totális diktatúra építésében. Egyébiránt innen ered a mondás: Ég, mint a Reichstag.

A tűz után nem állították helyre, a világháború alatt légvédelmi ütegeket tároltak itt, és az eleve romos épület sok bombatalálatot kapott a szövetségesektől. A hidegháború alatt a közelében húzódott a fal, de az NSZK vezetése elve nem érezte fontosnak, így csak a hatvanas években kapott egy komolyabb felújítást. 1990-ben aztán itt tartották az újraegyesítési ünnepséget, majd egy újabb, nagyon alapos átépítés alatt elnyerte mai formáját. Ekkor került a tetejére üvegkupolája, ahol egy spirális folyósón sétálva lehet nézni a várost és le lehet nézni a kupola alatt ülésező Bundestagra, a parlament alsó házára, jelképezve ezzel a politikai átláthatóságot. Előzetes online regisztráció után ingyenes látogatható.

 

Sony Center

Berlin új látnivalói közül tán a legismertebb a Potsdamer Platzon található Sony Center. A techcég támogatásával épült szórakoztatóközpont olyan intézmények otthona, mint a Berlini Filmmúzeum, a berlini Legoland, de éttermek és üzletek mellett egy IMAX mozit és egy művészmozit is találsz itt.

Ha másért nem jönnél, az épületkomplexumért magáért megéri idelátogatni. Az épületekkel körbevett tér kávézóival és szökőkútjával és a felette lebegő, sátorszerű tetővel önmagában erős építészeti látványosság. Ha esti programot keresel, gyere ide sötétedés után, olyan óriási fényjátékot csinálnak a kupolán és a homlokzatain.

 

Tévétorony

Az Alexanderplatz szomszédságában található Németország legmagasabb építménye, a Berliner Fernsehturm, azaz a berlini tévétorony. A 368 méter magas tornyot még az NDK kormánya építette a hatvanas években, azóta sugároz innen több tucatnyi rádió és tévé adás, valamint üzemel, mint látogatóközpont. A földszinten ajándékboltok várnak, innen csigalépcsőn jutsz egy emelettel feljebb, a 200 méteren található gömb liftjeihez. A gömb két emeleten várja a látogatókat. Az alsóbb szinten van a 360 fokos panorámás kilátóemelet, efölött üzemel a Telecafé nevű étterem, amely folyamatosan forog; fél óránként tesz egy fordulót.

A város nagy részéről látható torony nem csak a turisták között népszerű, de a berliniek is kedvelik. Több beceneve is van. Legtöbbször Alex-toronynak becézik a közeli Alexanderplatz miatt.

 

Unter den Linden

Berlin Champs Elysées-je ez a tépett múltú fasor. A Múzeum-sziget és a Brandenburgi kapu között húzódó Unter den Linden (Hársfák alatt) történelme még a 15. századig nyúlik vissza, akkor alakította ki alapjait egy fejedelmi család, amely a kastélyukat kötötte össze így vadászterületükkel, a mai Tiergartennel.

Az elmúlt évszázadokban körbenőtte a város. Villák, éttermek és szállodák épültek mellé, miközben a fasor java megmaradt, és a polgárság kedvelt parkja volt. A nácik uralma alatt kivágták a fákat, a háború után pedig még sínek is kerültek a területre a romeltakarítást segítve. A fasor hosszú idő után kapta vissza régi fényét, és akárcsak történelme nagy részén, ma is népszerű sétahely. Székek és büfék várnak itt, na meg sok turista.

 

Vilmos császár emléktemplom

113 méteres tornyával egy időbe Berlin legmagasabb épülete volt, ma a második világháborús bombázások szemléletes emlékműve a Berlini Állatkert szomszédságában álló Vilmos császár emléktemplom. A neoromán stílusú evangélikus templomot még II. Vilmos császár építette nagyapja, I. Vilmos emlékére az 1800-as évek végén.

A templom az 1943 novemberi bombázások alatt komoly sérüléseket szerzett, az építészek azonban a háború után megmentették a tornyát. Bár a látszat mást sugall, 71 méteresre csonkult, romos torony nemhogy stabilan áll, de látogatható is. A németek sokszor die Hohle Zahnnak, azaz szuvas fognak nevezik. Kiállításokat tartanak itt, láthatod eredeti mozaikjait, és átnézhetsz a szomszédságában álló új templomba is.